Az elmúlt évtizedekben a környezetvédelmi kérdések előtérbe kerülésével egyre többet hallhatunk a lebomló csomagolás fontosságáról is. Elég körülnéznünk a minket körülvevő világban, hogy lássuk mennyi szemetet is termelünk nap mint nap. Nem csak a távoli óceánok vannak tele műanyag palackokkal, de hazánkban is nagyon sok az illegális hulladéklerakó. Az ország bármelyik részén sajnos nagyon könnyen találhatunk eldobált szemetet, néha egészen döbbenetes mennyiségben. Az építési hulladékok mellett ezek a nagy része csomagolásokból származik, ezért is érdemes átgondolni, hogy a helyes csomagolások megválasztásával miként segíthetünk a környezetvédelem ügyének. A csomagolások között is divat lett a lebomló csomagolás, de mit is jelent ez pontosan?
Lebomló csomagolás – mennyi idő alatt bomlanak le az anyagok?
Természetesen az lenne a legjobb megoldás, ha minden hulladékot újra tudnánk hasznosítani, de sajnos ez csak egy idealisztikus cél lehet, a valóságban nehezen megvalósítható. Az Európai Unióban jelenleg a csomagolási hulladék mintegy 2/3-át hasznosítják újra, ami jóval magasabb, mint az általános háztartási szemét 50% alatti aránya. Ez azonban mégis azt jelenti, hogy a csomagolóanyagok 1/3-a a szemétben – vagy rosszabb esetben az árokparton – fejezi be az életét. Nem mindegy tehát, hogy mi történik azzal az 1/3-al, gyorsan lebomlik, vagy évekig, évtizedekig velünk marad. Egy átlagos műanyag palack vagy szatyor 2-500 év alatt bomlik le, de ez az idő akár 1000 év is lehet. Gondoljunk csak bele, mi lenne most velünk, ha 1000 évvel ezelőtt már Szent István király kortársai is műanyag palackokat használtak volna… Az alumínium konzervdoboz is vagy 400 évet tölt a természetben, mielőtt teljesen lebomlik. A gyakori csomagolóanyagok közül a kartonpapír bomlik le a leggyorsabban, körülbelül két hónap és már csak az alkotóelemeit találjuk meg. Egy vékonyabb papírzacskónak még ennyi sem kell, egy hónap alatt is le tud bomlani.
Műanyag csomagolások
A fentiekből is látható, hogy a legtöbb probléma a különféle műanyag csomagolásokkal van. Az élet számos területén használjuk őket, egészen sokféle műanyag létezik és nagyon nagy tömegben vagyunk képesek előállítani őket. Relatív olcsóságuk és könnyű kezelhetőségük népszerűvé tette a műanyag csomagolásokat. Viszont a rendkívül hosszú lebomlási idő és az alacsony újrahasznosítási arány miatt nagy mennyiségben halmozódnak fel a természetben. A mikroműanyagok bekerülnek a táplálékláncba és akár az ételeinkben is megjelennek. A nemzetközi műanyagipar felismerte ezeket a problémákat és egyéb megoldások mellett lépéseket tett a lebomló csomagolás irányába. De mit is jelent a lebomló csomagolás a műanyagoknál? Számos műanyag terméket reklámoznak azzal, hogy a természetben lebomlik, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Lássuk, hogy mit jelentenek a különféle lebomló anyagok.
Lebomló műanyagok
Ezek valójában ugyanolyan műanyagok, amelyek nagy tömegben állít elő az ipar és száz években mérhető a lebomlási idejük. A különbség csupán annyi, hogy különféle adalékanyagokat adnak hozzá, ami miatt apró részekre esik. Tudományosan oxo-degradábilis (széteső) műanyagnak nevezzük őket. Maga az anyag nem bomlik le, csupán olyan apró részecskék keletkeznek, amelyek szabad szemmel akár nem is láthatóak. Ezek a mikroműanyagok utána a vizekbe, tengerekbe kerülve felhalmozódhatnak az élőlényekben. Vagy éppen a talajban várják ki azt a néhány száz évet, amíg tényleg lebomlanak. Könnyen belátható, hogy ez a megoldás nem éppen egy ténylegesen lebomló csomagolás, sokkal inkább egy olyan módszer, amikor nem megoldjuk, hanem elfedjük a problémát. Ráadásul az ilyen műanyagok esetében az alkalmazott adalékanyagok – fémsók – további szennyezési forrást jelenthetnek.
Biológiailag lebomló műanyagok
A biológiailag lebomló műanyagok alatt olyan anyagokat értünk, amelyek nem csak szétesnek apró darabokra, de ténylegesen alkotóelemeikre bomlanak. Egy részüket komposztálható műanyagnak is szokták nevezni. Habár ez már lebomló csomagolás nem mindegy, hogy ez a bomlás milyen körülmények között érhető el. Jó lenne, ha egy ilyen műanyag zacskó egyszerűen egy árokparton vagy éppen tengervízben lebomlana, de sajnos erről nincs szó. Komposztálhatóság alatt itt elsősorban ipari komposztálást kell érteni, vagyis csak mesterségesen biztosított körülmények között megy végbe gyorsan a bomlási folyamat. Ebben az esetben megfelelően magas hőmérséklet, optimális nedvesség és fény szükséges. Ha ezek nem állnak rendelkezésre (és természetes körülmények között ez kérdéses), akkor a bomlás csak nagyon hosszú idő után megy végbe. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen jellegű, nem összegyűjtött műanyagok a természetben felhalmozódnak és hasonló problémákat okozhatnak, mint a hagyományos műanyagok.
További probléma a biológiailag lebomló műanyagokkal, hogy nehezen megkülönböztethető a többi, hagyományos műanyagoktól. Egy átlagos vásárló nem biztos, hogy különbséget tud tenni köztük és így könnyen összekeverednek. A biológiailag lebomló műanyagok bekerülnek az újrahasznosításra kerülő műanyagok közé, azonban ezeket nem lehet ugyanúgy kezelni, külön eljárást igényelnek. Ha keverednek a különböző típusok, akkor pedig pont az a cél veszik el, hogy a műanyagok újrahasznosítása a lehető legnagyobb mértéket érje el.
Miből készülnek a biológiailag lebomló műanyagok?
A biológiailag lebomló műanyag csomagolás jellemzően PLA-ból (politejsavból) készül. Ez alapvetően növényi alapanyagból állítható elő, magas keményítőtartalmú haszonnövény (búza, rizs) szükséges hozzá. Több lépésben alakítják át ipari méretekben az alapanyagot, míg végül a PLA elkészül, amely egy hőre lágyuló anyag. Mivel a PLA hulladék nem keverhető össze a többi műanyaggal, így érdemes megismerni, hogy miként jelölik. Általában a termékek alján kell keresni egy háromszög alakú jelölést, amelyben három nyíl fog közre egy számot. A PLA esetében ez a szám a hetes, de a nyilak alatt fel kell tüntetni a “PLA” szót is.
Mivel a PLA haszonnövényekből készül, így jogosan merül fel többekben a kérdés, hogy mi történik, ha megnő a PLA iránti igény? Hatalmas mennyiségben kellene ilyen növényeket termeszteni, amelyek nagy földterületet igényelnek. Ezt vagy úgy lehet megoldani, hogy más növényeket szorít ki a földekről, vagy új – eddig még meg nem művelt – földterületekre van szükség. Könnyen belátható, hogy környezetvédelmi szempontból ez problémás lehet, a lebomló csomagolás ilyen megvalósítása erősen kérdéses.
A papír, mint lebomló csomagolás
A műanyagok mellett a papír az egyik legnagyobb mennyiségben felhasznált csomagolóanyag. Ugyan a különböző típusok eltérő idő alatt bomlanak le, de ez az idő jellemzően néhány hónap. Egy átlagos, csomagküldésre használt kartondoboz mintegy két hónap alatt bomlik le. Ráadásul ehhez nincs szükség különleges komposztálási eljárásra, a természetben, normál körülmények között is végbemegy. Látható, hogy a különféle lebomló csomagolás típusok közül ez a legszerencsésebb megoldás. Természetesen a papír csomagolóanyagok esetén is az a cél, hogy újrafeldolgozásra kerüljenek és minél kevesebb terhelje a környezetet, még úgy is, hogy viszonylag gyorsan lebomlik. A papír csomagolóanyagok újrafelhasználási aránya viszonylag magas, a hulladékból újra papír készíthető. A nem újrahasznosított kartonpapírok pedig viszonylag rövid idő alatt természetes alkotóelemeikre bomlanak, melyek visszakerülnek a természet körforgásába.
A hagyományos műanyag és alumínium csomagolásoknak több száz, akár ezer év is kell, míg a papír néhány hét vagy hónap alatt lebomlik.
Növényi alapanyagból (pl. kukorica) készült politejsav. Csak ipari körülmények között bomlik le, nem újrahasznosítható.
A papír könnyen újrahasznosítható és így újból csomagolóanyag készülhet belőle, illetve a nem újrahasznosított anyagok természetes körülmények között is gyorsan lebomlanak.