Az elmúlt tíz-tizenöt év a flat design világhódító útjáról szólt. Talán nem is vesszük észre mennyire átszövi a mindennapjainkat és mennyi helyen találkozhatunk vele. Ott van a mobiltelefonok kijelzőin, a használati utasításokban, céges logókban és a csomagolásokon is. De ha ennyire elterjedt és hétköznapi dologról van szó, érdemes megismerkedni vele részletesen is. Hogyan jött létre, mi a története és persze milyen szabályok szerint épül fel a flat design? Milyen előnyei és hátrányai vannak és mi lehet a jövője? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Mi is az a flat design?

Pontosan az, aminek mondja magát: lapos ábrák és grafikák. Olyan megjelenítési forma, amelyben nem találkozhatunk 3D képekkel, hanem alapvetőben síkban látunk mindent. A 2D hódít és eltűnnek a felesleges árnyékok és színátmenetek. Nincsenek térhatású grafikai megoldások, realisztikus rajzok, hanem az egész ábra egy sík lapra költözik. Eközben a színek teltek és tömörek, erősen kontrasztosak. Szöges ellentétben áll a szkeuomorfizmussal, amelynek pont az a lényege, hogy térhatású, valósághű grafikai megoldásokat alkalmaz. A flat design lényege az egyszerűség, átláthatóság és sallangmentesség. Természetesen nem egy pillanat alatt, mindenféle előzmény nélkül jött létre, hanem komoly előképei vannak az elmúlt évszázadból.

A flat design előzményei

Mint minden valamirevaló új stílus vagy éppen grafikai irányzat ez sem a semmiből termett. Komoly és neves művészek és tervezők tették le az alapjait jónéhány évtizeddel ezelőtt. A gyökerek az 1920-30-as évek Németországáig és Oroszországáig nyúlnak vissza, érdemes például megemlíteni a Bauhaus építészeti irányzatot. Ez minimalista hozzáállásával minden felesleges elemtől megszabadította az épületeket, a haszontalan díszítések helyét átvette a funkcionalitás. Domináltak a geometrikus formák, tiszta vonalvezetés és világos színek.

A flat design közvetlen előzménye viszont inkább Svájcban keresendő. A II. világháború után ebben az országban alkottak valami egyedit, ami a nyugati és keleti hatások eredőjeként született. A design területén megszületett az úgynevezett svájci stílus. Ez a grafikai megoldás az olvashatóságot helyezte a középpontba, a képek készítésekor rács-stílust alkalmazott, gyakoriak voltak az aszimmetrikus megoldások. A tartalom világosan, egyértelműen épült fel, egyszerű, de hangsúlyos tipográfiai elemeket alkalmazott. A svájci stílus egyik legismertebb megjelenési formája a Helvetia betűtípus, amely nevében is utal az alpesi országra. A mai szövegszerkesztők egyik kedvelt betűtípusa, az Arial is ezen alapul.

Megjelenése a XXI. Században

Igazi térnyerését a számítástechnikai eszközök elterjedése, azon belül is az okostelefonok térhódítása hozta el. Az 1990-es években elérhetővé váltak a számítógépek a széles tömegek előtt is. Ez azt is jelentette, hogy a használatukat és a funkcióikat könnyen megérthetően kellett elmagyarázni, bemutatni az embereknek.

A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy a való életben is létező dolgokat a gépek a valóságnak megfelelően próbáltak megjeleníteni. A naptár számítógépes ábrája olyan volt, mint egy igazi naptár, az óra ábrája egy igazi órára hasonlított. Ezt hívjuk – már emlegetett módon – szkeuomorfizmusnak. Az emberek felismerték a naptárat és tudták, hogy arra kattintva egy naptár fog megnyílni. Az ábrák ennek megfelelően, a lehetőségek határain belül, valósághűek voltak. Elterjedt a 3D megjelenítés, az árnyékok használata, a színátmenetek alkalmazása. Az új évezred első évtizedének közepére azonban már annyira a mindennapjaink részévé vált a különböző monitorok és kijelzők használata, hogy erre nem volt szükség. Ma már mindenki felismeri a naptár ikont anélkül is, hogy pontosan úgy nézne ki, mint egy papír alapú naptár.

Ez lehetővé tette egy új design kialakulását, de az igazi lökést az okostelefonok térhódítása hozta el. A különböző képernyőméretek szükségessé tették a reszponzív (vagyis alkalmazkodó) design megoldásokat. Az ábráknak alkalmazhatónak kell lenniük egészen kicsi és egészen nagy képernyőn is, torzulások, minőségromlás nélkül. A szkeuomorf megoldások nem erről voltak ismertek, a bonyolult 3D ábrákat, árnyékokkal és összetett textúrákkal nehéz volt különböző méretben jól megjeleníteni. Az első flat design megoldás a Microsoft alkalmazta a Zune nevű lejátszójánál 2006-ban, de az igazi térhódítására még várni kellett néhány évet. 2010-ben megjelent a Windows Phone 7, majd a Windows 8, amely már szélesebb körben tette ismertté ezt a megoldást. Az igazi nagy áttörés 2013-ban következett be, amikor az Apple is elkezdte használni a flat design elemeket. Egyszerűsége, átláthatósága miatt nagy siker lett és a mobiltelefonokról, számítógépek monitorairól hamar átterjedt az élet más területeire is.

Flat design a csomagolásoknál

A világhódító útját, tehát az okostelefonoknak köszönhetjük. Ahogy a telefonok a mindennapjaink részévé váltak és megnőtt a képernyőjük előtt töltött idő, egyre jobban hozzászoktunk az ilyen grafikai megoldásokhoz. Ez szükségszerűen hozta magával a következő lépést: a flat design megjelent a mindennapi élet más területein is. A cégek elkezdték a saját logóik megtervezésekor a flat design elemeit használni, egyre több olyan logó született, amely már a 2D alapelvek mentén került megalkotásra. Innen már csak egy ugrás volt, hogy a logót elhelyezzék a termékek csomagolásain. Ha pedig egy flat design logó kerül egy kartondobozra, akkor onnan már csak egy kis lépés, hogy az egész csomagolás ilyen elvek mellett készüljön.

Természetesen a csomagolásokon nem terjedt el olyan mértékben, mint a mobilok esetében, de erre nincs is szükség. Míg az informatikában alapvetően praktikus okok miatt jött létre a flat design, a csomagolástervezésben nincs erről szó. Itt csak egy a számtalan grafikai irányzat közül, amelyet egy mai tervező választhat, ha új csomagolást kell megalkotnia. Jól kiegészíti az egyéb megoldásokat, miközben új lehetőséget és új színeket visz a csomagolástechnikába.

Hogyan változik? Mit hoz a jövő?

Mint az élet számtalan területén, a flat design esetében is előfordult, hogy akkor is használták, amikor az nem volt indokolt. Máskor meg túlságosan is mereven alkalmazták a szabályait és így nem eléggé felhasználóbarát megoldások születtek. Részben erre válaszul született meg a material design, amit szoktak „anyagszerű” megjelenítésnek is fordítani. Lényege, hogy a szigorú 2D szabályrendszerrel némileg szakítva bizonyos elemeket újra felhasznál a szkeuomorfizmusból. Újra megjelennek a rétegek és az árnyékok és térhatásúvá válnak az ábrák és nagyobb figyelmet szentel az animációknak is. Mindeközben természetesen nem távolodik el a flat desgntól, annak egyszerűsége, praktikuma mindent áthat. A material design tehát egy nagy adag flat design, a szeuomorfizmus legfontosabb elemeivel ötvözve, de végig szem előtt tartva a felhasználóbarát megjelenítéseket.

A flat design elemei

Érdemes összefoglalni, hogy milyen jellemzői vannak a flat design alapján létrehozott grafikáknak:

• a formák és elemek egyszerűsége
• minimalizmus
• funkcionalizmus
• olvasható és merészen alkalmazott tipográfiai megoldások
• világos és szigorú vizuális hierarchia
• gyors felismerét segítő erős kontrasztok
• texttúrák, bonyolult formák és színátmenetek hiánya
• rácsszerkezet és geometriai megközelítés